„Az önkéntesség a Mozgalom építésének szervezeti alapelve. Kifejezi, hogy tagjai saját elhatározásukból, a bajban lévők iránti szolidaritásból csatlakoznak e humanitárius szerveződéshez. A mozgalom önkénteseinek munkáját kizárólag erkölcsi tényezők motiválják, ezért minősíthető tevékenységük önzetlennek. A solferinoi csata sebesültjeinek betegágyánál fogalmazták meg azt a szép gondolatot, hogy minden ember testvér. Ez a gondolat ösztönözte a Mozgalom születését és azóta is jellemzője tevékenységének.
E gondolat jegyében lett a könyörületesség szervezett mozgalma. Misszióját csak akkor képes betölteni, ha vannak önkéntes segítői, ha támogatást kap az emberektől. Szüksége van olyan munkatársakra is, akik állandó jelleggel és munkaviszonyban segítenek, de társadalmi bázisát, akcióképességét azok az önkéntesek biztosítják, akik ellenszolgáltatás nélkül – a magyar köznyelv szerint „társadalmi” munkát vállalnak.„